Nincsen többé 8/D. BANG, a játéknak vége. Szétszóródunk 3 városba, van, aki Kecskemétre, van, aki Szegedre és van, aki Kiskunhalasra megy. Három különböző suli négy különböző osztálya az, ami ezentúl minket felölel. Semmi és senki nem akadályozhatta meg, mert az élet rendje ezt akarta, ennek így kellett alakulnia. De soha nem szabad elfelejtenünk egymást, a Kossuth sulit, azt, hogy volt itt egy osztály, hogy voiltak itt barátaink 8 éven át, vagy még tovább... NEM SZABAD ELFELEJTENÜNK EGYMÁST! Minden emlékezni kell... És jövőre, amikor a mostani hetedikesek ballagnak majd, és mi figyelünk majd kívülállóként, büszkéknek kell lennünk magunkra, vagy szégynekeznünk kell. És mindez attól függ, hogy egyedül leszünk-e ott, vagy barátaink körében. És nem egy olyan lesz közülünk, aki szégyenkezni fog- ezt garantálom.